Az okok és a megoldási módok azonban nagyon különböznek.

Van olyan válság, amely átmeneti, lehet tudni a kezdetét és a végét, ilyenkor mondják, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat. Oka lehet állásvesztés, hirtelen váratlan betegség vagy bármi más. Mindenki összefog, spórol, amivel csak lehet. A maradékot hasznosítják, a megmaradt főzelékből másnap leves lesz, a ruhát megvarrják, ha elszakad, félreteszik, hogy jó lesz még valakinek, stb. Leoltják a villanyt, eladják az autót, vagy más értéket, ha van ilyen.

Külön munkát vállalnak, a kiesett pénz pótlására.

Kölcsönt vesznek fel, átgondoltan, és ha nehezen is, de törlesztik.

Ez a fajta válság, minden nehézsége ellenére is, de akár még jobban összekovácsolhatja a családot, mert az összetartás, a külső-belső tartalékok működtetése megmutatja az addig nem tapasztalt erőt, hitet, szeretetet, ötletességet, képességeket.

Az olyan válság, amely elhúzódik, ahol a résztvevők nem keresik a lehetséges megoldásokat, összeomlanak a veszteség tényétől, demoralizálja, szétzilálja az egységet. Gyakorivá válnak a veszekedések, indulatkitörések, a függőségek (ital, drog, szex, gyógyszer).

Egymás hibáztatásával, bűnbakkereséssel, csodavárással, mások iránti irigykedéssel, rosszindulattal telnek el a napok és észrevétlenül a hónapok, évek, sőt nem ritkán az egész élet!

Minden válság olyan, amelynek egy része külső tényezőktől függ, de számba kell venni azokat a lényeges részeit is, amelyek tőlünk függenek.

Mindig át kell gondolni, mit lehet tenni? Mindenki először azt gondolja végig, ő mit tud tenni!

Aztán azt, hogy mit lehet kérni, igényelni?

Kitől? Hogyan?

Vannak olyan (ingyenes) tanácsadó szolgálatok, amelyek ebben hivatottak segíteni.

Ilyen a Családsegítő hálózat, ahol jogi, szociális, pszichológiai tanácsadó szolgálat működik!

Lényeges, hogy a nyavalygás, sopánkodás, mások hibáztatása helyett keressük a továbblépés és a kilábalás lehetőségeit.

Sokszor egy-egy krízisből kikerülve, azt jól megoldva magasabb önértékeléssel, nagyobb önbizalommal, erősebb, őszintébb és mélyebb kapcsolatokkal, nagyobb örömkészséggel folytathatjuk az életünket!

Ezzel a dallal szertnénk közölni azt, hogy nem feltétlenül a tökéletesség tesz boldoggá, hanem az akarat és az egymásra odafigyelés képessége.

A “Rolling in the Depp”-re kattintva indul el a dal.
Rolling in the Deep

Kék madár

http://www.youtube.com/watch?v=w_DKWlrA24k&feature=share

Aki meghallgatja ezt a dalt, valami titkot megtudhat a boldogságról…

Aztán hirtelen visszaveszi hatalmát. Amikor a nő irányít, mozdulatai teli vannak kirobbanó eréllyel. Uralja a táncot. Határozott, szilaj férfivé válik, de a következő pillanatban újra engedelmes lesz, és boldog bizalommal követi a “parancsolóját.”
Beszéljünk most csakis a férfiről. Irányítani csak az a férfi képes, aki tud engedelmeskedni is. Akiben a nagy erő mellett gyengédség is van. Dominancia mellett alázat is. Aki tud a nő lelkével is érezni. És a fejével gondolkodni. Sőt, aki tud nő lenni! Tud nemcsak fölül, de alul is lenni. Ha erre nem képes: nem férfi, csak zsarnok.
A nagy férfitáncosokban sok feminin tulajdonság van. És a nőkben rengeteg férfiasság. Ez a mindennapi életünkben is így van. Egy egészséges párkapcsolat is így működik.

Kevesen vagyunk képesek rá. A mai ember lelkülete átláthatatlan őserdőhöz hasonlít, teli elfojtásokkal, feldolgozatlan múlttal, komplexusokkal, az egoizmus vak démonával – és az önismeret teljes hiányával. A nemi szerepeinkkel sem tudunk mit kezdeni. Vagy valóban átszédülünk a másik pólusba – ahogy ez sok táncos életében előfordul és meleg lesz -, vagy csak az álmainkban merjük megélni a másik nemünket. Ostoba társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni. Például, azt mondjuk a kisfiúnknak: “Egy férfi nem sír!” És ez csak egy, a sok léleknyomorító butaság közül.

Harmonikus lélek az, akiben a jin és a jang egyensúlyban van. Ha mindkét ősminőséget ismerem magamban. S bármikor élni tudok vele. Imádkozni, például, csakis női lelkülettel lehet. Akármilyen “Férfi” vagyok! Az Istennel való kapcsolatomban “nőnek” kell lennem. “Legyen meg a Te akaratod!… Nem az én akaratom – a Tiéd!” Befogadóvá kell lennem. Olyanná kell válnom, mint egy megtermékenyülésre szomjas anyaméh.
A meditációban már nem így van. A meditáció kezdő lépése az önmagán uralkodni tudó, erélyes “férfi” akaratával indul.
Majd jön a hagyom, hogy “történjen velem, aminek történnie kell” női jin fázisa. És végül eljutunk odáig, hogy sem férfiak, sem nők nem vagyunk már. Ha valaki túlemelkedik a polaritás világán, nincs már “neme”.

A kettőség az Egybe visszatér. A felébredt ember mindkét nem ura. Bal szeme női szem, jobb szeme férfiszem, de ő maga a homloka közepén lévő Örök Ember egyetlen szemével lát. És önmagára már nem mint férfire vagy nőre gondol. De hogy egy hétköznapi helyzetről beszéljünk: jó párkapcsolatban élni, de még jól szeretkezni is csak olyan férfival lehet, akiben él a női oldal is. Aki gyengéd. Érzékeny. Megérző. Megsejtő. Megértő. Elfogadó.
Ilyen férfire mondják, hogy “tud a nők nyelvén beszélni.” Ismeri a nők lelkületét – és tud a testükkel érezni. Tapasztalattal ezt nemigen lehet megszerezni. Ehhez nagy önismeret kell. Mert igazán csak olyasmit tudunk, amit önmagunkban felfedeztünk már.”
Müller Péter

Ez a nemi viselkedés évezredek óta létezik az embernél és egyes állatfajoknál, pl. a majmoknál, kutyáknál is.

Okai közül sem az örökletesség, sem a hormonális, sem a kromoszomális eltérések nem bizonyítottak egyértelműen.

Freud felveti, hogy csaknem törvényszerűen anális (végbélre irányuló) ingerfeldolgozás igen erős nyomai mutathatók ki homoszexuálisoknál. Ennek azonban az ellenkezőjét is megfigyelték: éppen hogy letiltódik és ellenhatás képződmény irányában fejlődik tovább.

Narcisztikus (önszerető) érzelmek, valamint a kasztrációs félelem mindig kereshető homoszexualitásban.

Kutatások alapján férfiaknál kb. kétszer gyakoribb, mint nőknél.

A szexuális nélkülözés hiány állapotai homoszexuális viselkedést válthatnak ki embernél, állatnál egyaránt. (zárt közösségek izolációjában)

Az úgynevezett latens homoszexualitás nem a genitális kapcsolatot jelenti az azonos neművel, hanem azt, hogy az ilyen férfi a nőkhöz érzelmileg felszínesen és rövid időre kötődik, hűvösebb, távolságtartóbb viselkedéssel.

Barátaihoz annál melegebben, lelkesebben tud együtt lenni, szórakozni, gyakran több dolgot tesz meg értük és velük, mint családjával, feleségével, szeretőivel.

Különösen, ha italoznak is, összeölelkeznek, meg is csókolják egymást, sírig tartó barátságukról biztosítják egymást, közben kéjesen szidják a nőket és kibeszélik nőügyeiket.

Szexuálisan ezt a típust kizárólag a nők érdeklik, és a nők számára is vonzó ez a típus, akikben kismértékben ugyan, de fellelhető a homoszexualitás, mint lappangó részösztön.

Don Juan típus. Váltogatja ugyan a nőit, de nem szereti őket.

A nők igen sok szexuális részösztönt ki tudnak élni anélkül, hogy rosszállásba ütköznének: együtt mehetnek WC-re, használhatják egymás ruháit, simogathatják egymást, megcsókolhatják egymást, unisex módon viselkedhetnek kívül és belül.

A paradox szülőkép szerepe: férfias, határozott, domináns anya és a gyenge, árnyék-apa esetén megnehezülhet a gyermek számára a nemi szereppel való azonosulás, és gyakran nem az egészséges nemi vonatkozások irányába indítja el a pszichoszexuális fejlődés irányát.

Homoszexualitás esetén igen gyakran megfigyelhető az erős kötődés az anyához.

A pszichoanalitikus teóriák általában megegyeznek abban, hogy kezdetben az egyént egyformán biszexuálisnak vélik, amelynek egyik fele, domináns esetben a homoerotikus fele elfojtódik és így jön létre a heteroszexuális érdeklődés, ellenkező esetben pedig a homoszexualitás.

Leszbikusság: A nőkre vonatkoztatott kifejezés, nők egymás iránti vonzódását jelenti.

A homoszexualitáshoz sok előítélet, indulat, viszolygás kötődik. Ezt a fajta indulattal is kísért ellenérzést homofóbiának nevezzük.

Mint a heteroszexualitásban, úgy a homoszexualitásban is vannak szélsőségesen élő, viselkedő és öltözködő személyek. Előbbivel szemben toleránsabb a társadalmunk, utóbbiakkal élesen elutasító, agresszív és kirekesztő.

Felhívó jellegű, gyakran a környezetet hergelő öltözködéses szokások, gesztusok nem kizárólag a homoszexuális emberek et jellemzik, de velük kapcsolatban nincs tolerancia.

Pedig a homoszexuális orientáltságú emberek nagy részére nincs ráírva nemi orientációja és ez így természetes.

Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki titkolni kényszerül másságát, az átlagostól eltérő szexuális irányultságát.  Ennek érdekében álházasságok kötődnek, melyben hosszabb távon minden résztvevő boldogtalan. Gyakran a házastárs nem is tud arról, hogy párjának milyen szexuális problémái, vágyai, fantáziái, esetleg kalandjai vannak.

Szerepjátékra kényszerülhetnek, otthonukban eljátszva a jó feleség vagy a jó férj szerepét, miközben vágyaik az azonos neműek felé vonzzák őket. A titkolózás a bűntudat és a szégyenérzet miatt gyakran kerülnek méltatlan, tikos kapcsolatokba, ahol könnyen zsarolhatóvá, kiszolgáltatottá válhatnak.

Kétségbeesetten titkolják vágyaikat, miközben munkájukban jól teljesítenek, sikeresek, tehetségesekhez. Ez a belső és gyakran külső kettősség kiválthatja a pszichoszomatikus betegségek egész sorát. mint minden elleplezéseken és elfojtások sorozatán alapuló életvetés és személyiségstruktúra.

Sokan a művészetekben válnak ismertté, érzékenységüket, tehetségüket alkotásaikban szublimálják, zárt, egymást védő közösséget alkotva.

Azokban a társadalmakban, ahol jóval nagyobb hagyományokkal bír az egymás iránti tolerancia és elfogadás, hitelesebb, boldogabb, szabadabb a lélek és a test.

Általában addig okoz szenvedést, betegségtudatot a homoszexualitás, amíg az egyén szerepjátszásra kényszerül. Ha önmaga vagy szűkebb-tágabb környezete előtt felvállalhatja, harmonikus, békés, alkotó emberként ugyanolyan esélyekkel bír a boldog életre, mint bárki más.

Addig azonban, amíg hazánkban a másság felvállalásáért bántás, megalázás és kirekesztés jár cserébe, nem várható el, hogy akár ismert emberek, példamutatásul is akár- felvállalják önmagukat.

Ha homoszexuális személy fordul pszichológushoz segítségért, az soha nem lehet a terápia célja és eredménye, a közhiedelemmel ellentétben, hogy kigyógyul belőle, leszokik róla, úgymond visszaváltozik „normálissá”.

A jelen pszichoterápiás felfogása szerint a homoszexualitás nem betegség, ebből kigyógyítani a személyt nem lehet. Lehetnek azonban ezzel kapcsolatban vagy ettől függetlenül is olyan pszichológiai problémái, amellyel szakemberhez fordulhat.

Ajánlott irodalom: Thomas Mann: Halál Velencében

Virginia Woolf művei

A boldogító nem amerikai film

Teljes napfogyatkozás amerikai film

Túl a barátságon amerikai film

Egymásra nézve magyar film

Ehhez érdemes odafigyelni azokra a visszajelzésekre, amelyeket a környezettől kaptok, de nem kell azt gépiesen elfogadni.

Azt, hogy mennyit érek, az dönti el, mennyire tudom megvalósítani akarataimat és vágyaimat.

Mennyire tudok szeretni és mennyire vagyok szerethető. Mennyire tudom készségeimet, képességeimet kiaknázni és sikeresen alkalmazni.

Azt, hogy jó vagyok-e valamire, az döntheti el, mennyire vagyok elégedett az életemmel, önmagammal és mennyire tudom irányítani azt.

Az önismeret tanulható, az önismereti csoportok működési elve az, hogy egymásnak tükröt mutatva önmagukkal is szembesüljünk, de önismeretre lehet szert tenni egyéni pszichoterápia során is.

Rengeteg önismeretről szóló könyv szolgál arra, hogy kielégítse az ezzel kapcsolatos, feléledő igényt!

Fontos, hogy egy életen át fejleszthető, általa az élet teljesebben, tudatosabban, boldogabban élhető.

Barátnő, barát, új férj, új feleség, új gyerek, új rokonok.

Mindez nem a gyerek választott igénye, kész helyzet elé állítódik. Nem várható el tőle, hogy megértse, elfogadja, azonnal szeresse, alkalmazkodjék, fogadjon szót.

Az új személy a gyerek számára idegen és nem kívánatos, legyen bármilyen kedves, szép, tehetséges tünemény.

Nem léphet a másik helyébe! Az új nő nem lehet új anya! Ő az apa új társa, de a gyerek számára az anyja marad az anyja, vagy ellenkező esetben az apja marad az apja.

Aztán persze kialakul (hat) a jó kapcsolat, főleg, ha nem erőltetik, időt hagynak számára a másikkal való megbarátkozásra, elfogadására.

Igen rossz megoldás, ha tárgyakkal és engedményekkel igyekeznek gyorsítani a folyamatot! Nagy csapda, hosszú távon is nagyon kártékony, bár átmenetileg úgy tűnhet, hogy beválik.

Mint mindennek, ennek is megvan vagy legalábbis meg kellene lennie a kultúrájának.

Lásuk be, ma ez nem gyakori.

Mit lehet tenni: őszinteség, nyíltság, bátorság, szeretet!

Ha ez nincs, marad a zsarolás, bántás, a másik gyengeségének kihasználása, a testi és lelki zsarolás-agresszió.

A nevelőszülő fogalmat két értelemben használjuk. Ha valaki állami gondozottat nevel, vagy családi fordulat miatt magára maradt gyermeket gondoz. Nem szeretem ezt a fogalmat. A szerető szülő- jobban hangzana.

A válás kapcsán először az érzelmi stabilitás megteremtése a legnehezebb és a leghosszabb folyamat. Sokszor erre nem képesek a felnőttek. Saját tehetetlenségük és bűntudatuk csökkentésére használják a szeretet a megértés és a türelem helyett a tekintélyelveken és a gyengébbik kiszolgáltatottságán alapuló „nevelést”

-Tanulj, ez a dolgod!

-Már megint rossz jegyet kaptál?

-Hogy viselkedsz?

Csupa elvárás, semmi megértés!

Természetesen a válásra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy a gyermeknek ne lenne szüksége következetességre, ha kell szigorra, elvárásokra. Sőt, gyakran ez adja a biztonságot, a folytonosságot.

De ez önmagában nem elég, sőt, ha csak ez van, akkor ez csak a szülő tehetetlenségét igazolja.

A jó az, ha a gyerek mer kérdezni, ha kifejezheti, amit érez, még akkor is, ha az nem pozitív érzés, és ha mindezeket meg lehet beszélni, ki lehet mondani.

Ha megérti, hogy adnak neki időt a helyzet elfogadására és ebben segítőkre számíthat, vagyis, nincs egyedül!

Nagyon nehéz feladat, próbára teszi a helyzetben résztvevő összes személyt.

Jó megoldása esetén azonban harmonikus, boldog családi kapcsolat a jutalma.

Itt is meg kell említeni, hogy nagyon sokat segíthet, ha szükség esetén szakember segítségét nem halogatnak igénybe venni! A dolgok átbeszélése egy pszichoterapeutával nagyon sokat segíthet!

Testi-lelki vágy arra, hogy a másikkal minél közelebbi kapcsolatba kerüljünk.

A szexuális vonzalom betetőzése a szexuális aktus, a szeretkezés.

A szexuális vonzalom nem csak a hormonok játéka, fontos, hogy kontrollálni tudjuk.

A felnőttség része, hogy ezt elsajátítjuk.

Az, aki erre képtelen, éretlen személyiség.

Viselkedése inkább állatias, mint emberhez méltó.

Amikor a szülő kontrollálni igyekszik a kamaszodó gyermekét, szeretné a gyermekben még ki nem alakult kontrollt pótolni. A gyermek ellenáll, hiszen őt a szexuális vágy és kíváncsiság hajtja. Gyakorivá válnak az összecsapások, balhék. Nagyon fontos, hogy a szülő meg tanulja kezelni ezt a helyzetet és ne alakuljon ki végletes ellenségesség a családon belül.

A szexuális vonzalom szeretettel, felelősséggel, kontrollal társulva az emberi boldogság egyik legfontosabb eleme!

Az a legnagyobb probléma manapság, hogy a testi éréssel kapcsolatban egyre szabatosabb a világ, nagyon korán kialakul a felfokozott szexuális érdeklődés.

A kisgyerekek már egészen kicsi korban úgy vannak öltöztetve, mintha kicsinyített felnőttek lennének.

Mivel a kisgyerekek utánzással tanulnak, leutánozzák a negatív környezeti mintát és akaratlanul is csábítóan kezdenek el viselkedni.

Szándéka mindössze a kíváncsiság, figyelemfelkeltés és az, hogy kizárólagosan rá figyeljenek. Nem tudja felmérni a rá leselkedő veszélyeket és természetesen nem számolhat azzal sem, hogy beteges felnőttek visszaélhetnek az ő naivitásával.

A visszaélés gyakran megtörténhet családon belül is, de bárhol! Nagyon fontos, hogy a gyerekekre figyeljünk oda, kezeljük őket gyereknek, öltöztessük őket annak, ne csináljunk belőlük akarva-akaratlanul prédát!

A beteges, nemi visszaélésre, erőszakra hajlamos, személyiségzavarban szenvedő elkövetők életkora sajnos egyre korábbra tolódik.

Ha valaki könnyű sikerre vágyik, amelyet kis erőfeszítéssel akar elérni, kézenfekvően választ könnyen legyőzhető célpontot. Erre a legalkalmasabbak a gyerekek, az öregek és a szintén védtelen, embernek kiszolgáltatott állatok.

Ellenük követtik el a leggyakoribb és a legbrutálisabb erőszakokat.

A nemi erőszak esetén az egyik fél a másik kárára, a másik tiltakozása ellenére, védtelenségét, gyengeségét, naivitását, kiszolgáltatottságát kihasználva követi el brutális tettét.

Súlyosan büntetendő cselekedet, mindkét fél sorsát egész életére tönkre teheti!

A kamaszok veszélyeztetettek, mert nemi érésük nincs arányban értelmi fejlődésükkel, felelősségérzetükkel.

Az értékrendek kórosan alakulnak, a látszat, az anyagi javak könnyű megszerzése érdekében könnyen elcsábíthatóak, különösen, ha nincs stabilan megtartó, próbákat kiálló,őszinte szeretetben gazdag családi háttér!

A munkahelyi stressz kapcsán sincs ez másként.

Van objektív stressz, ami az adott munkával együtt jár, előre látható, tudható, kiszámítható, és a munkába álláskor eldönthető, hogy bevállalja-e a munkába álló vagy sem. Ha mégsem bírja ezeket és ezzel szembesül, ezt belátja, akkor munkahelyet lehet és kell változtatni.

Ilyen lehet a monoton munka, az egy helyben ülés, a zaj, összezártság stb.

Szubjektív stressz, ami előre nem kiszámítható, aminek oka gyakran belül, a személyiségben keresendő, ami leggyakrabban önismereti hiányból, tolerancia-hiányból, önértékelési és önbizalomhiányból és/vagy váratlanul előálló krízishelyzetből fakadhat.

Gyakran a munkahelyi közösség úgy vezeti le az önmagával és a munkahellyel kapcsolatos elégedetlenségét, hogy ahelyett, hogy átgondolnák, min tudnának változtatni ahhoz, hogy jobb, könnyebb legyen, vagy gyávák változtatni, tovább nehezítik azzal, hogy egymást bántják, egymást hozzák megalázó, rossz helyzetbe, „ha nekem rossz, legyen neked is rossz” alapon.

Ennek a magatartásformának mostanság divatos összefoglaló neve a mobbing: kiközösíteni, megalázni, tönkretenni, kikészíteni viselkedésükkel a másik embert. Önmagában az is szomorú, hogy már szak-szó is született erről!

Pl.: Sugdolóznak a háta mögött.

Ha közeledik, elhallgat a csapat.

Gúnyosan végigmérik az öltözékét

Arcába fújják a füstöt, pedig tudják, hogy zavarja a dohányzás.

Esznek, kínálgatják egymást, de egyvalakit kihagynak

A legunalmasabb munkával bízzák meg konzekvensen, és ha elvégzi, kapja az újabbat.

A sor sajnos a végtelenségig folytatható.

Sajnos, vannak olyan emberek, akiknek az a jó, ha a másiknak rossz.

Ennek érdekében bármire képesek. Jó, ha tudjuk, hogy ez csak akkor működik, ha ehhez a másik fél is aktív partner!

Ezt nevezi a pszichológia emberi játszmának.(lásd: Eric Berne: emberi játszmák c. könyve)

A játszma viszont azonnal működésképtelenné válik, ha a szenvedőnek kipécézett fél nem a másik elképzelésinek megfelelően reagál, hanem meg tudja védeni magát, ki tud állni önmagáért, szakszóval élve: asszertív magatartással képes önmaga érdekeit megvédeni.

Ez esetben gellert kap a mobbingoló törekvése, hiszen nem az történik, amit ő elképzelt.

Nem tudta kiszolgáltatottjává alacsonyítani a másik embert, mert az meg tudta fordítani a játszma menetét. Ez önmagában meg tudja szüntetni a stresszt.

Képzeljék is el ezt a helyzetet: végigmérik, és kinevetik, majd elfordulnak, pusmognak, valószínűleg arról, hogy néz ki, milyen a haja, a ruhája.

Álljanak most meg az olvasásban és gondolják végig, mit tennének hasonló helyzetben?

Aztán azt is, voltak-e már életükben, akár gyerekként is hasonló helyzetben? Mit tettek akkor?

Most mit tennének, ha visszafordítható lenne az időkerék? Elégedettek a viselkedésükkel? Igen? Az jó. Ismerik az asszertivitást, az önmaguk érdekeinek képviseletét.

Nem? Akkor tudják-e, hogy mért viselkedtek úgy, hogy attól rossz érzésük maradt? Önökön múlt? Máson múlt? Lehetett volna másként is? Akkor mért nem viselkedtek másként?

Ezzel a gondolatmenettel, más szóval, ezzel az önismereti munkával közelebb kerülhetnek önmagukhoz, és annak megismeréséhez, hogy az énképük, az önértékelésük milyen szinten áll.

A stresszhelyzetek jó megoldásához fontos a pozitív énkép, a reális önértékelés, a valós eredményeken nyugvó önbizalom és a változtatni tudás és merés képessége és bátorsága.

A munkavégzés közben elfáradhatunk még a legjobb munkahelyen is.

Telítődhetünk az ingerekkel, a feladatokkal, a hallottakkal, látottakkal Elfáradhatunk.

Ilyenkor nagyon jót tesz a relaxáció, az autogén tréning, de sokat segít néhány egyszerű mozdulatsor, mély légzésekkel, vagy néhány korty folyadék, vagy pl. egy szelet csoki.

A lényegi megoldás azonban az, ha a munkáltató odafigyelve a munkahelyi stressz okozta ártalmakra, biztosít a dolgozóinak rendszeres feltöltődést eredményező pihenést, testi-lelki tréningeket. Utóbbiak célzottan arra szolgálnak, hogy a dolgozók elsajátíthassanak olyan módszereket, amelyekkel egymást könnyebben megértik, konfliktusaikat kezelni tudják anélkül, hogy a gyakori, ám semmit meg nem oldó sértődés vagy agresszió jelentkezzen.

Ezeken a tréningeken elsajátítható az relaxáció gyakorlata is.

A burn out (kiégés) szindróma tünetei: ha elfásul, ha indítékszegény, munkájával, környezetével érdektelen, közönyös, kilátástalanság érzése van, fáradékony, gyakran beteg, nehezen gyógyul, nem tud aludni – ez esetben kezelést igényel! Forduljon pszichiáterhez, pszichoterapeutához. Az állapot magától nem múlik el, nem érdemes várni, szenvedni. Gyógyítható.

Előbbi kóros formája a bulimia utóbbié az anorexia.

A kövérség kezdete

Az étkezési problémák már csecsemőkorban elkezdődhetnek azzal, hogy az aggódó anya a gyerek minden sírásos megnyilvánulását etetéssel akarja megoldani, ha megnyikkan, sír, nyugtalan, megeteti.

Nem tanulja meg, hogy a sírás a csecsemőnyelvben sok mindent kifejezhet az éhségen kívül: félelmet, fázást, fájdalmat, unalmat, figyelem felkeltést, szeretet és törődésvágyat, bármilyen ingertől való szenvedést pl. erős fényt, erős hanghatást.

Ha a későbbiekben is folytatódik ez a tendencia, a gyermek rátanul arra, hogy bármely bánatát, örömét evésbe, ivásba vagy mindkettőbe fordítja, folytja. Meghízik, elhízik.

Eszik örömében, eszik unalmában, eszik bánatában. Külseje miatt csúfolják, kinevetik, kiközösítik, magára marad. Magányában ismét eszik, vigaszt és örömöt talál az evésben. Mivel azonban alakjával egyre inkább elégedetlen, emiatt bűntudat is társul az evéshez.

Ennek oldására ismét csak az evést választja, mert helyzeteket, érzéseket, konfliktusokat megoldani tudó eszköztára ebben merül ki.

Önértékelése alacsony szinten megreked (ronda vagyok, kövér vagyok), önbizalomhiánya nulla. Hangulata gyakran rossz, passzív, lusta, befelé forduló-álmodozó, fantáziában élő.

Alvászavar, és más testi panaszok is társulhatnak hozzá.

Mindenképpen komplex kezelést, testi és lelki terápiát igényel.

A soványság, a koplalás, a testséma és a testkép zavara

Van, hogy valaki a tükörbe néz, és azt látja, hogy kövér, közben kilátszanak a bordái, mindenki soványnak, jó esetben normál súlyúnak látja, ő mégis undorodik attól a hájas fazontól, akit önmagában lát. Ezt nevezzük a testkép vagy a testséma zavarának.

Koplal, hogy ne hízzon. Ha eszik, bűntudata van, hogy növeszti a háját.

Gyakran kihányja. Eszik és az étkezés végeztével kivonul és kihányja, amit megevett. Átveri persze magát és környezetét, mert eszik is meg nem is.

Állapota gyakran odáig romlik, hogy életveszélybe kerülhet!

Felborul a szervezet egyensúlya, elmarad a menstruáció, fáradt, kimerült, sovány, gyakran súlyos beteg benyomását kelti.

Ő még ekkor is csak egyre figyel: hogy kövér.

Tudata beszűkül, környezetétől elfordul, teljesítménye romlik.

Leggyakrabban serdülő lányok betegsége.

Komplex és tartós kezelést igényel, belgyógyászatban és pszichoterápiában jártas szakembereket.

Nem szabad halogatni a segítség igénybevételét!

Sajnos, mai divat az csont sovány modell, aki esetleg még drogot is használ, hogy megszűnjön az éhségérzete és bírja a koplalást!

Ha valaki ül a moziban és a tv előtt, buta újságokat olvas és csak azt, és mindig ezt látja és hallja, azt hiszi, ilyennek kell lenni ahhoz, hogy kelljen a fiúknak, hogy sikeres legyen, hogy celeb legyen, hogy munkanélküli jólét omoljon a lábai elé…

Az anorexia hátterében sok, összetett pszichés probléma is áll.

Magától nem oldódik meg, nem növi ki, szakember szükséges a gyógyuláshoz.